Antioxidánsok

Az antioxidánsok tágabb értelemben: oxidációt késleltető, vagy gátló anyagok.

Az antioxidánsok még azelőtt semlegesítik a szabad gyököket, mielőtt azok kárt okozhatnának sejtjeinknek.

Két fõ csoportjuk van:

•          a szervezet által termelt (pl. antioxidáns enzimek),

•          és a táplálkozással bevitt antioxidánsok (pl. vitaminok, flavonoidok, karotinoidok).

Ezek együttesen egy „védelmi pajzsot” alkotnak.

Bizonyos helyzetekben (például stressz, betegség) a szabad gyökök száma megnő, és a szervezet nem képes elegendő antioxidánst termelni. Az idős, beteg szervezetben az antioxidánsok hatása, és mennyisége is csökken.

A szabadgyökös reakciók egy része a szervezet önfenntartó mechanizmusaiban is szerepet játszanak.

Sejtjeink egy része azért termel szabad gyököket, hogy azok elpusztítsák a szervezetbe bejutott kórokozókat.

Mások pedig olyan vegyületeket termelnek, melyek szabályozzák a véralvadást és vérnyomást. A szervezet védelmi rendszere optimális esetben a saját maga által termelt szabadgyököket képes semlegesíteni is.

Ha a kelleténél több szabadgyök kerül a szervezetünkbe, vagy nem adjuk meg testünknek a semlegesítő folyamatokhoz szükséges tápanyagokat, akkor az egyensúly felborul, és a szabadgyökök pusztítása már nem csak a kórokozókat fenyegeti, hanem szervezetünk ép sejtjeit is.

A megfelelő táplálkozásunkkal és a civilizációs ártalmak csökkentésével van esélyünk a természetes egyensúly helyreállítására.

A környezetünkben folyamatosan keletkeznek szabadgyökök. A szervezetünket érő fokozott külső szabadgyök terhelés oka lehet a dohányzás, a drog, gyógyszer és alkoholfogyasztás, az elektroszmog, az UV sugárzás, a légszennyezés, a mérgező vegyszerekkel való érintkezés, de bizonyos mértékig még a fürdőszobai kellékeink is.

A táplálkozásunk sem hagyható figyelmen kívül, mert a vörös húsok például, igen sok szabadgyököt termelnek. Ugyanakkor az emésztési képességeink is befolyással vannak a szervezetünkben jelenlévő szabadgyökök mennyiségére.

Számos megbetegedés kialakulásában, valamint a kísérő tünetek súlyosbodásában a szabadgyökös folyamatok jelenléte figyelhető meg.

Az orvostudomány elsősorban

• szív- és érrendszeri betegségeket,
• daganatos megbetegedéseket,
• szem-, izületi- és idegrendszeri elváltozásokat említi meg,
• de más megfigyelések bizonyos fokig az Alzheimer-kór
• és a Parkinson-kór kialakulását is

a szabadgyökök számlájára írják.

Sejtjeink tehát egész életünk folyamán ki vannak téve a szabadgyökök által okozott károsodásnak, amely számos betegség és az öregedés forrása is egyben.

A természet azonban gondoskodott megoldásról is. Az antioxidáns vegyületek képesek a szabad gyököket hatástalanítani.

Az antioxidánsok azok az anyagok, amelyek egyfajta védőpajzsként működnek az ártalmas, szabad gyökökkel szemben. Számos változatuk fellelhető a különböző élelmiszerekben: A-vitamin, E-vitamin, C-vitamin, Cink, Magnézium, Szelén, Karotinoidok, Flavonoidok és az egyéb polifenol vegyületek.

Az antioxidáns kapacitás javulása a sejteket károsító szabad gyökök semlegesítéséhez és a degeneratív betegségek alapját képező gyulladásos folyamatok gátlásához vezet.

Immunrendszer

Immune system

The immune system is the protective mechanism of the body, the totality of cells, tissues and organs created in consequence of a certain foreign matter (antigen), and that participate in the protection against potential contagion. Essentially immunity means that the body is able to specifically eliminate the cells and molecules designated as foreign by the body’s immune system. Active immunity develops when the body produces antibody against the invading foreign matter. One of the forms of active immunity is the so-called cellular created by the functioning of the activated T cells: one type of them is able to eliminate directly the cells designated as antigens while the others participate in the regulation of the immune response.

Ölősejt (killer sejt)

Killer cell

Killer cell is one of the two types of lymphocytes, the one which destroys the contaminated or cancerous host cells. The natural killer cell, (NK cell) differs from both the T and B cells in that they are capable of acting even without being stimulated by a specific antigen.  They attack the cancerous cells or cells contaminated by virus that have no normal 1^st class histocompatibility proteins in their surface. The killer cells destroy the target cells by discharging proteins (perforans) which create pores on the plasma membrane of the target cells through which their contents leak out (cytolysis).